A sziget

Padlógáz – satufék. Padlógáz – satufék. Ezt játssza a buszsofőr, miközben a reggeli csúcsforgalomban Viktória, a főváros felé araszolgatunk. A végállomáshoz érve a legtöbben leszálltak már, a képen látható kislányt egyáltalán nem zavarta sem a tömeg, sem pedig a sofőr vezetéstechnikája.

Nekem csak a sokadik utazás alkalmával tűnt fel egy alapvető különbség az európai és az itteni utazási szokások között: amikor itt le akar szállni valaki, megnyom egy gombot, ami felvillant egy égőt a műszerfalon. A sofőr megáll, kinyitja a busz ajtaját. Ekkor, aki le akar szállni, az kényelmesen feláll és elindul az ajtó felé. A felszállók türelmesen várnak, amíg mindenki befejezi a leszállást, és akkor kezdik meg a felszállást. A jegy egyébként 5 rúpia, vagyis kb. 100 forint.

A Seychelle-szigeteken nincsenek őslakosok, mindenki betelepült. Jöttek ide európaiak és velük együtt Afrikából rabszolgák, de van itt kínai, maláj, madagaszkári, indiai, egyszóval mindenféle náció. Az évek alatt a lakosok összekeveredtek, s ebből a keveredésből jött létre az ország legjavát kitevő kreol lakosság. Kreolok, vagyis keverékek. A sötétbarnától a sárgán át a fehérig mindenfajta bőrszín látható. Az ország, függetlensége előtt, angol gyarmat volt. A gyarmati múlt sok-sok emléke megtalálható a szigeteken, mint ez a “toronyóra” is. Talán a feldolgozatlan traumák miatt lehet látni már délutánonként sok-sok ittas férfit az utcákon, pedig az alkohol egyáltalán nem olcsó errefelé.

Próbáld lefordítani az alábbi szöveget! Ez egy kreol nyelven írott értesítés. Biztosan felismersz néhány szót. A kreol nyelv keveréknyelv, vagyis az itt élő lakosok “hozott” nyelvének a keveredése.

Az átlaghőmérséklet 28 fok körül van egész évben. Az évszakok változását csupán az jelzi, hogy kevesebb vagy több eső esik. Novemberben az átlagos csapadék mennyisége 13 cm. A zivatarok hevesek, de rövid ideig tartanak. Pont addig, amíg bőrig ázik az utazó. Aztán kisüt a nap és lehet száradni.

Európai szemmel a nők komoly hányada túlságosan elhízott. De ez csak egészségügyi szempontból van így, mert a túlsúly a helyi nőket egyáltalán nem zavarja. Képzeljünk el sok-sok ezer ember nagyságú Milói Vénuszt, tiri-tarka ruhába öltözve. Nos, ők a Seychelle-i nők. Teljesen jóban vannak magukkal, a súlyukkal és a világgal. Így hát kijelenthetem, hogy a sziget női gyönyörűek! És ezzel a helyi férfiak szemmel láthatóan egyet is értenek.

Az egyik buszmegállóban beszédbe elegyedtem egy fiatal lánnyal. Megkérdeztem tőle, hogy miért szeret itt élni? “- Because this is the Paradise!” (Mert ez az Édenkert) – válaszolta. Azt hiszem, valami ilyesmit érezhetnek a luxushajók utasai is, amikor megérkeznek a kikötőbe.

A sziget a létét a Föld történetének hajnalán zajló vulkáni működésnek köszönheti. Akármerre is megyünk vagy nézünk, a buja vegetáció mellett a másik szembetűnő természeti jelenség a vulkáni kőzetek hihetetlen változatossága.

Mint mindenfelé a világban, itt is készülnek már  a karácsonyra. A képen Guy, a szálloda kreol tulajdonosa díszíti éppen a fát. Tiltakozik, hogy ne most fényképezzem le, hanem akkor, amikor világít (mármint nem ő, hanem a fa).

Sok izgalmas munka van a földön, bizonyára ilyen lehet parti-Mikulásnak lenni 30 fokos hőségben.

A legnagyobb sziget Mahé. Keleti partját zátony védi a nagy hullámoktól és a cápáktól. Reggeli sétáim során már szinte összeismerkedtem egy rájával, “aki” ott úszkál mellettem és körülöttem, míg én a sekély vízben gázolok. Majának neveztem el, bár nem tudom fiú e vagy lány.