Kétmintás t-próba (2.)
Most aztán jól néztem ki. Összekapartam szekrényem mélyéről az összes márkás holmimat – csak a kísérlet kedvéért. Előző alkalommal, amikor a Hűvösvölgyi úti közértbe mentem, külsőm nem a legmegnyerőbb volt, sőt, az ott dolgozóknak aggodalomra adott okot kopott ruhám, hátizsákom, és lebarnult, borostás arcom. Ezért követelhették tőlem a kosárhasználatot. Vajon most, hogy felvettem márkás cuccaimat, mit váltok ki a boltosokból?
A Sparba lépve azonnal megpillantottam azt a hölgyet, aki korábbi vásárlásom alkalmával olyan lekezelően beszélt velem. Tüntetőleg kikerültem a kosarakat, majd vállamon (Camel) sporttáskámmal elsétáltam mellette egyszer, kétszer, majd háromszor. Hosszú perceket töltöttem az öblítőszerek vizsgálatával, de a bolti alkalmazott, aki mindvégig ott állt a közelemben, nemhogy a kosarat nem kérte számon, keresztülnézett rajtam, mintha az áruház sajátmárkás terméke lennék. Nem adtam fel. Elkezdtem körözni a biztonsági őr körül, aki az édességosztályon álldogált. Hosszas keresgélés után vettem egy Sportszeletet, de az őrnek sem tűnt fel, hogy valami nincs rendben velem, unottan nézelődött a húsosztály bögyös kiszolgálója felé. Nem szóltak rám, nem szóltak hozzám, észre sem vettek. Szépen belesimultam az áruház megszokott vásárlóközönségébe.
Felületesen ismertem egy világot, a Moszkva téri hajléktalanok világát, és mint valami statiszta szerepelhettem az ott éldegélő szegények, hajléktalanok játszmáiban néhány forintommal, vagy ahogy megráztam a fejem, mikor a „Fedél nélkül”-t kínálták. A boltban egy pillanatra megfordult a helyzet, s főszereplő lettem, a szerepem szerint hajléktalan, és a körülöttem élő emberek is ennek megfelelően működtek. És ez az élmény merőben más volt, mint amit eddig tapasztaltam. Nekem szokatlan. Nekik természetes…
A ZARÁNDOK NAPLÓJA 
Laci,
nekem pont ellentétes élményem volt a héten. Hétfőn bicajjal mentem a városba, ez azért praktikusan rövid nadrágot, nem elegáns pólót,béna cipőt és bukósisakot jelentett. Az egyik találkozón hamarabb végeztem, és gondoltam, hogy bemegyek a bankba elintézni olyan dolgokat, amelyek már 1-2 éve függőben vannak. De aztán arra gondoltam, hogy az adott szerkóban nem fognak beengedni, pláne, hogy a bicajt is bevittem volna a fiókba.
De azért tettem egy próbát.
A biztonsági őr segített kinyitni az ajtót (két egymást követő ajtó van) és – bár tegezve – de egyből javasolta, hogy hozzam beljebb a gépet és állítsam az ablak mellé (az ügyféltérbe!), majd még mielőtt levehettem volna a sisakot már jelezték is, hogy üljek le és ekkor is csak annyit tudtak, hogy lakossági számlával kapcsolatban szeretnék ügyintézni.
3/4 óra alatt mindent sikerült is, ami nem rossz szintidő…
Csak, hogy kerek legyen a világ!
Üdv,
G.