Tovább a tartalomra

Skálakópék

november 5, 2013

Régi újsághír: Egy idős férfi piszkavassal agyonverte feleségét. A rendőrségen csak annyit mondott: „Ötven éve szürcsölt. Nem bírtam tovább.”

Fenn és lenn – Nem tudom, mire számítsak veled kapcsolatban! – mondta nemrégiben egy kedves ismerősöm. Felidéztem az együtt töltött napokat: Egy önismereti képzésen vettünk részt, ahol intenzíven dolgoztunk magunkon és világunkon. Nyitottak voltunk, akár a gyerekek. Sokat nevettünk, sokat küszködtünk, boldog időszak volt. Aztán pár héttel a képzés után, a tréning vezetői egy személyes találkozó keretében, ahol ott volt az ismerősöm is, igyekeztek engem rávenni a képzés folytatásra, mindenáron. Egy ideig tűrtem nyomulásukat, aztán keresetlen szavakkal küldtem el őket melegebb éghajlatra. Hangos voltam, közönséges és agresszív.  Alaposan… kikeltem magamból. Ez lehetett ismerősöm (kettős) emléke velem kapcsolatban, amiért nem tudta, mit várhat tőlem.

Eszembe jut nagyhatalmú főnököm, aki vasszigorral vezette a céget, de otthon nem ő volt az úr, enyhén szólva nem. És eszembe jut egy kollégám, egy folyamatosan kötekedő, agresszív férfi, aki gügyögve beszélt nagymamájával, annyi szeretettel a hangjában, amennyit férfitől még nem hallottam. És felidézem fegyelmezett barátomat, aki a megtestesült nyugalom volt maga, egészen addig, amíg a kocsijába nem ült, hogy ott mocskos, harsány szavakkal illessen mindenkit, aki az úton elé vagy mellé került. És persze felrémlik annak a szűzies lánynak az emléke is, aki, ha megszabadult ruháitól, tüzes kurtizánná változott, engem a kielégülés oltárára helyezett, és nem nyugodott, amíg meg nem kapta, amire vágyott. Folytathatnánk a sort. Te is, én is.

Vagyunk ilyenek, vagyunk olyanok, száguldozunk a skála egyik pontjától a másikig, s időnként megpihenünk középen. Felvállaljuk vagy titkoljuk, esetleg magunk sem vesszük észre énünk másik oldalát, az ellenkezőjét annak, amit a világnak mutatunk. És van, hogy a világnak semmi köze ahhoz a másik énünkhöz. Van és kész. Elég, ha mi tudjuk.

Ha tudjuk.

From → Egyéb

One Comment
  1. Névtelen permalink

    Minden írásod amit elolvashattam érdekes, mert életízű. Ez a mostani különösen az. Ha tudok újat mondani a témával kapcsolatban az mindössze ennyi, ismerek olyan embereket, akiknek csak egy énjük van és jól érzik magukat a bőrükben.Egy szó jut eszembe az írással kapcsolatban,hamisság. Valaki korábban említette nekem beszélgetés közben. Akkor nem értettem, most már igen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: