Ötezer klikk

    Egy éve és csaknem egy hónapja indítottam útjára blogomat, „A tréner meg az istent”-t. Barátom, Nagy B. József ösztönzött, igaz, ő könyv megírására, amikor tréningekkel kapcsolatban kért tőlem tanácsot. Engem is meglepett, mennyi mindenben tudok segíteni azoknak, akik még nem, vagy nem eléggé jártasak az üzleti képzések világában. Mintegy húsz bejegyzés született, ám az oktatással kapcsolatos anyagok írása közben felmerültek újabb és újabb témák, amiket aztán virtuális papírra vetettem. Először a poszt címe ugrott be (pl. „Logodi húsz”), majd apránként a cím köré gyűlt a mondanivaló, mint ahogyan a méhek veszik körül a virágzó akácfát. A cím és én és a gondolataim szépen megtermékenyítettük egymást – és ebből lettek a posztok…

…és ebből lett ötezer klikk, ötezer hosszabb-rövidebb ideig tartó látogatás elektronikus naplómba négy kontinensről, huszonhét országból. Ki hitte volna?

Magamhoz mérem magam. Mások, híres és ismert bloggerek nyilván nagyobb számot produkálnak, a velük való összehasonlításban, ami a látogatásokat, a kommenteket, a nyilvános vitákat érinti, van hová fejlődnöm. Ám én nem oda akarok fejlődni, ahová ők, mert oda nem is tudnék. A magam útját járom, és nagyon boldog vagyok, hogy ennek az útnak vannak követői, akik erre kíváncsiak. Ez igazi büszkeséggel tölt el.

Ötezer klikk? Pont ez?

Persze, büszke vagyok sok ezer tanítványomra, akik a világ különböző pontjain használják a tőlem kapott tudást. A gyerekeimre. Állandó vágyamra, hogy tanuljak, fejlődjek. Arra, hogy bármi is történik velem és körülöttem, vagy bármit is teszek illetve tesznek velem, azért vállalom a felelősséget. Arra, hogy „nagyemberekkel” tudok őszintén és nyíltan beszélni, mert látom, hogy ők is emberek. És arra, hogy „kisemberekkel” tudok őszintén beszélni, mert látom, miként válhatnak nagyokká. Mégis, ez az ötezer klikk különleges büszkeséggel tölt el. Talán azért, mert váratlanul ért. Nem tűztem ki célul, csak úgy lett. Csak úgy kaptam.

Köszönöm.