Rám még rendőr nem volt ilyen hatással

Köztudott, hogy a büntetésnek, legyen az bármilyen szigorú is, nincs visszatartó ereje. De akkor minek van?

Még ezer kilométer volt előttem. A rozoga kisautóból kiszedtem minden lóerőt, tövig nyomtam a gázt a jó minőségű tunéziai autóúton. Nem vettem észre, vagyis inkább figyelmen kívül hagytam a 60 km-es sebességkorlátozó jelzést, ami alatt háromszög alakú tábla figyelmeztetett: iskola. Száguldottam tovább, amikor az egyik távolabbi bokor mögül rendőr ugrott az út szélére. Gyorsan a fékre léptem, rémülten latolgattam az eshetőségeket: „Pénzbírság? Elveszi az útlevelemet? Börtönbe zár? Megver?”  Ám a rendőr nem állított meg. Két kezét rézsútosan maga elé emelte, tenyerét lefelé fordítva pumpáló mozdulatokat tett: „Lassítson.” Rosszalló tekintettel nézett rám, fejét csóválta, és érződött belőle, hogy félti a gyerekeket, akik éppen akkor tódultak ki az iskolából. Ezeket a gyerekeket rábízták, neki őket meg kell védeni, ezért arra kér, hogy lassabban haladjak, és vigyázzak vele együtt én is rájuk.

A megkönnyebbülést, hogy a rend őre nem a bankóimra vadászik, mély szégyenérzet váltotta fel. Idejövök a harmadik világba, én, a „művelt” európai, és nem vagyok tekintettel alapvető emberi szabályokra, hajtok az autómmal, mint az őrült, veszélyeztetve másokat, magamat. Nem túlzok: ezt követően Tunéziában betartottam minden közlekedési szabályt. Nem a rendőr miatt, így éreztem jól magam.

Gondoljunk bele: reggel van, Magyarország, őrület, nyomjuk a gázt, sietünk valahová, egy iskola mellett vezet el az utunk. Nem figyelünk a 30-as táblára, 120-al belemegyünk. Megállít a rendőr. Magunkban már búcsút vettünk a jogsinktól, agyunk zakatol, hogy mit lehetne tenni a büntetés elkerülése érdekében, esetleg készítjük elő a húszezrest – vagyis beindulnak a szokásos reflexek. A rendőr azzal kezdi, megérti, hogy sietünk, reggel sokan vannak így. Elmondja, hogy egy esetleges baleset milyen hatással van a gyerekre, a gyerek szüleire, és természetesen a vétkes sofőrre. Arra kér, hogy óvatosan vezessünk, jó utat kíván és utunkra enged, egy őszinte mondattal: „Kérem, vigyázzon magára, és másokra is!”  Vajon mi lenne, ha mától ilyen rendőrökkel találkoznánk? Én már tudom, bennem mi lenne.

Rend.

(Az illusztrációt a Wikipédián találtam. Címe: Fátima keze)