Tovább a tartalomra

Rám még rendőr nem volt ilyen hatással

május 15, 2013

Köztudott, hogy a büntetésnek, legyen az bármilyen szigorú is, nincs visszatartó ereje. De akkor minek van?

Még ezer kilométer volt előttem. A rozoga kisautóból kiszedtem minden lóerőt, tövig nyomtam a gázt a jó minőségű tunéziai autóúton. Nem vettem észre, vagyis inkább figyelmen kívül hagytam a 60 km-es sebességkorlátozó jelzést, ami alatt háromszög alakú tábla figyelmeztetett: iskola. Száguldottam tovább, amikor az egyik távolabbi bokor mögül rendőr ugrott az út szélére. Gyorsan a fékre léptem, rémülten latolgattam az eshetőségeket: „Pénzbírság? Elveszi az útlevelemet? Börtönbe zár? Megver?”  Ám a rendőr nem állított meg. Két kezét rézsútosan maga elé emelte, tenyerét lefelé fordítva pumpáló mozdulatokat tett: „Lassítson.” Rosszalló tekintettel nézett rám, fejét csóválta, és érződött belőle, hogy félti a gyerekeket, akik éppen akkor tódultak ki az iskolából. Ezeket a gyerekeket rábízták, neki őket meg kell védeni, ezért arra kér, hogy lassabban haladjak, és vigyázzak vele együtt én is rájuk.

A megkönnyebbülést, hogy a rend őre nem a bankóimra vadászik, mély szégyenérzet váltotta fel. Idejövök a harmadik világba, én, a „művelt” európai, és nem vagyok tekintettel alapvető emberi szabályokra, hajtok az autómmal, mint az őrült, veszélyeztetve másokat, magamat. Nem túlzok: ezt követően Tunéziában betartottam minden közlekedési szabályt. Nem a rendőr miatt, így éreztem jól magam.

Gondoljunk bele: reggel van, Magyarország, őrület, nyomjuk a gázt, sietünk valahová, egy iskola mellett vezet el az utunk. Nem figyelünk a 30-as táblára, 120-al belemegyünk. Megállít a rendőr. Magunkban már búcsút vettünk a jogsinktól, agyunk zakatol, hogy mit lehetne tenni a büntetés elkerülése érdekében, esetleg készítjük elő a húszezrest – vagyis beindulnak a szokásos reflexek. A rendőr azzal kezdi, megérti, hogy sietünk, reggel sokan vannak így. Elmondja, hogy egy esetleges baleset milyen hatással van a gyerekre, a gyerek szüleire, és természetesen a vétkes sofőrre. Arra kér, hogy óvatosan vezessünk, jó utat kíván és utunkra enged, egy őszinte mondattal: „Kérem, vigyázzon magára, és másokra is!”  Vajon mi lenne, ha mától ilyen rendőrökkel találkoznánk? Én már tudom, bennem mi lenne.

Rend.

(Az illusztrációt a Wikipédián találtam. Címe: Fátima keze)

From → Blog, Egyéb

One Comment
  1. Kissné Liptay Irén permalink

    Úgy gondolom, hogy nagyon sokan élünk ép lélekkel a terheink ellenére is.Ezért lenne fontos számunkra az őszinte,megértő, emberi hang a rendőr részéről.Jó volna ha ezt az írást sokan olvasnák el az illetékesek közül is,hogy példát vehessenek távoli kollégáikról.Van mit tanulnunk, szerencsére van kitől. Néha egy jó szó csodákra képes és hiszen erre mindenki szívesen emlékezik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: