Stratégák és taktikusok

Stratéga vagy? Taktikus vagy?  mert mindkettő nem lehetsz! Vajon a trénernek mivel kell rendelkeznie inkább? Stratégiai vagy taktikai érzékkel?  Válaszolj magadban most. Majd  olvasd végig a posztot, és válaszolj a kérdésre ismét.

 A barlang félhomályában néhány sötét alak kucorgott. A tűz már csak halványan pislogott, ezért valaki néhány husángot dobott a parázsló fadarabokra. A barlangban füst, emberi izzadtság és égett hús szaga keveredett. Egyszerre furcsa hangokat hallottak a barlang koromsötét mélyéről. Szívük összeszorult, amikor meglátták a közeledő alak falra vetődő kísérteties árnyékát. Kócos hajába csontdarabokat és állatbőrt fűzött, kezében hosszú, színesre festett botot fogott, amin emberi és állati fogak csörömpöltek. Testét szarvasbőrből varrt hosszú lepel borította. Mezítláb volt. Megállt a lába előtt reszkető emberek előtt, két kezét az ég felé nyújtotta, és mély torokhangon énekelni kezdett. Énekelt hosszan, elnyújtva, mintha farkasok üvöltését utánozná. A földön ülők először egymásra, majd az éneklőre sandítottak. Aztán a legbátrabb, először halkan, majd egyre hangosabban énekelni kezdett az álló alakkal. Csakhamar a többiek is követték a példáját, s kis idő múlva zengett az egész barlang. Az önfeledt éneklés hangja tovaűzte a félelmet, s helyébe a rettenthetetlen vadászok bátorsága költözött, akik szembeszállnak bármilyen vadállattal, akik gyorsabbak az őznél, erősebbek a ragadozóknál. Az álló alak egyszerre abbahagyta az éneklést. Végignézett a többieken. Egy mozdulatára néma csend lett. A kezébe vett egy félig elszenesedett fadarabot és néhány kacskaringós vonalat húzott a falra. Egy bölény körvonalai rajzolódnak ki a kesze-kuszának látszó vonalakból: Döfésre kész szarv, hatalmas test, erős lábak. A kézben tartott fadarab immár lándzsaként funkcionált. Először lassan, majd egyre nagyobb lendülettel a falra rajzolt állat előtt mutatta, hogyan és hová kell döfni a lándzsát vadászat közben. Mindenki feszülten figyelt, néhányan már ülve gyakorolták a mozdulatokat. Az egész olyan volt, mint egy rituális tánc. Az álló alak egyenként rámutatott a földön ülőkre, akik felálltak, és utánozni kezdték a mozdulatokat. Sorra került mindenki. Aztán a vadászok visszatértek sátraikba, hogy erőt gyűjtsenek, mielőtt hajnalban útnak indulnak. A varázsló egy sziklára telepedett a csillagos ég alatt, szemét a semmibe függesztette, s mozdulatlanságba merevedve révedt vissza saját világába…

Talán így volt. Ki tudhatja? A trénerek, az edzők, a koreográfusok, sőt, a színházi rendezők munkája varázsló ősök hagyományain alapul. Barlangok mélyén, körtáncot járó törzsi ünnepek tábortüzénél született ez a munkakör.

Ám a tábortűznél ült még egy fontos személy: a törzsfőnök.

A törzsfőnök vezette a törzset. Ő döntött olyan sorskérdésekben, mint háború és béke. Ő döntött életről és halálról.

A törzsfőnök birtokolta a törzs fölötti fizikai uralmat. A varázsló a lelkit. A törzsfőnök eldöntötte, hogy háborúba kell menni. A varázsló pedig arról döntött, hogy mikor. A törzsfőnök tudta, hogy mit kell tenni a törzs fennmaradása érdekében, a varázsló pedig azt, hogyan.

Ma egy céget stratégiai vezetők és taktikai vezetők irányítják. A stratégiai vezető feladata a hosszú távú gondolkodás, látni folyamatokat és tendenciákat. Ismernie kell a konkurenciát, netán magasabb körökben is jártasnak lenni, politikai érzékkel kell rendelkezni. Mérlegelnie kell és komoly horderejű döntéseket hozni. Mindezt a nagyobb profit érdekében. A stratégák (a görög sztrategosz szóból) átfogó tervek megálmodói, létrehozatói. A létrehozáshoz pedig munkatársakra van szükség, akik a feladatokat végrehajtják. A célok, mint az év végi bevételek megemelése, vagy a piacvezetővé válás egy adott területen aprólékos, fókuszált munka eredménye.

„Aki mindig távolra néz, könnyen megbotlik” – tartja az arab közmondás.

Egy cég életében azért van szükség taktikusokra, hogy a stratégák ne botoljanak el a folytonos távolra nézés közben. Ők azok, akik a hosszú távú célokat a napi gyakorlatra fordítják le.

A stratéga és a taktikus általában két különálló személyiség. Szükségük van egymásra, mert a cég szekere máskülönben nem halad egyről a kettőre.

A trénerek a cég életében a taktikusok. Míg a cégvezető, vagyis a stratéga feladata, hogy reális célt tűzzön ki a munkatársak számára, a tréner dolga kidolgozni, és megvalósíttatni a tennivalókat. Minél tehetségesebb stratéga valaki, annál gyatrább a taktika területén. Aki hosszú távra kiválóan tervez, sokszor dadog a napi ügyek végrehajtásában. A taktikusok viszont nem rendelkeznek olyan látnoki képességekkel, mint stratéga kollégáik. Ők a pillanatban jók, a napi ügyek megoldásában. A trénereknek tehát alapvetően taktikai érzékre van szükségük, nekik kell a főnök (vagy a külföldi tulajdonos) néha kivihetetlennek tűnő céljainak elérésére képessé tenni a munkatársakat.

Stratégiai vagy taktikai érzékkel rendelkezel-e inkább?  A stratégákat a folyamatok érdeklik, a taktikusokat pedig az ember. A hadvezérek számokban gondolkodnak, a hadnagyok személyben.

Profi labdarúgó-csapatok irányítója a vezető edző. Ő a csapat stratégája. Munkába lépésekor kiválasztja az edzőket, például az erőnléti edzőt, vagy a kapusedzőt. Egy jó edzésterv alapján nyilván ő is le tudna vezetni egy jó edzést a kapusoknak, de olyan jót, mint amilyet egy jó kapusedző tud, nem lenne képes. Nem is ez a dolga. Az ő dolga a győzelem. A trénereké az, hogy a győzelemre képessé tegyék a játékosokat.

Néhány hónapja letettem a motoros-vizsgát. A tanfolyam során pechemre a motoros iskola vezetőjéhez kerültem, egy igazi stratégához. Miközben a gyakorlati vizsgára készülve tekeregtem a bóják között, ő rám sem hederítve ott állt a pálya szélén, folyamatosan telefonált, intézte a cég ügyeit, újabb tanítványokat szerzett, vagy valakivel halaszthatatlan megbeszéléseket folytatott. Csak néha figyelt rám, akkor is így kezdte mondókáját: – „Mé’ így csinálod?”  (Hogy miként kellett volna helyesen végrehajtanom a feladatot, sosem mondta.) Ha elrontottam valamit, olyan fájdalmas arcot vágott, hogy majdnem megsajnáltam. Kollegiális derűvel vettem részt ebben a játékban. Amikor a forgalomban gyakoroltunk, folyamatosan… csesztetett a már említett „mé’ így” kezdetű mondattal. A rutinon simán átmentem, a forgalmi vizsgáról páros lábbal rúgtak ki. Egy „jobbkezet” nem adtam meg, és majdnem elütöttem egy gyalogost a zebrán. Teljesen fel volt háborodva, hogy lehetek ilyen béna. Aztán szerencsém lett. A stratégának gyermeke született, ezért családi kötelezettségeinek tett eleget két hétig. A pótvizsgáig egy fiatal, lelkes trénerre bíztak, aki türelmesen elmagyarázott mindent, bíztatott, felhívta hibáim következményeire a figyelmet, egyszóval nagyon élveztük a közös tanulást.  A pótvizsgámra aztán ismét előkerült a nagyfőnök, ott feszített a követő-autóban a motorom mögött, közben telefonálgatott és a vizsgabiztossal beszélgetett. A forgalmi vizsgám hibátlanul sikerült. Miközben lekászálódtam a motorról és levettem a bukót és a kesztyűt, a vizsgabiztos és a főnök odajött hozzám. A vizsgabiztos gratulált, elmondta, hogy nagyszerűen szerepeltem, és hogy ritkán lát ilyen magabiztos motorozást. A főnök kihúzta magát, látszott, hogy az elhangzottak nagyon jól esnek neki. Büszke volt. Magára.