A Camino Krk és a Maraschino kiss

Errefelé nem történtek sem csodák, sem történelmet formáló események. Nem követjük sem hősök, sem vértanúk, sem szentek lábnyomát. A zarándokút még csak nem is „ősi”, mert a nyomvonalat csak néhány éve jelölték ki. Ez egy modern zarándoklat, egy igazi mediterrán kaland, ahol mi magunk teremtjük a csodákat.

Krk Horvátország legnagyobb szigete, méretben csak a szomszédos Cres vetekszik vele. A zarándokút hivatalos kezdőpontja a sziget déli részén található Krk városa. A városközpont turisztikai irodájában szereztük be a zarándokútlevelet, és itt nyomtuk bele az első pecsétet.

   A katedrális, amelynek tetején a város őrangyala fúj harsonájába, kitűnő kiindulási pontja a százötven kilométeres zarándoklatnak. Maga az út a Vela Placa-ról indul, a Városháza előtt álló tízméteres oszloptól, amelyen a város zászlaját lengeti a mediterrán szél.   Vándorlásunk során, miközben körbejártuk a szigetet, felkerestük a környék legszebb tájait, megismerkedhettünk gazdag történelmével, és olyan helyeken úszhattunk a tengerben, ahol mindegy, hogy van-e rajtunk fürdőruha vagy nincs.

   Mivel régi motoros (pontosabban gyalogos) vagyok a zarándokbizniszben, a szállások miatt sosem aggódtam különösebben. A Krk-i turistairoda alkalmazottja kérdésemre, hogy van-e zarándokszállás a szigeten, megrázta a fejét. A Credential, vagyis a zarándokútlevél a történelmi zarándokútvonalakon arra szolgál, hogy a vándorok olcsó szállást kapjanak. Mivel a Camino Krk még nem nevezhető történelmi zarándokútnak, ezért a helyiek nem tesznek különbséget a zarándokok és a turisták között.

   Gyakran előfordult, hogy hiába kerestünk szállást a digitális világban, az adott helyen nem volt kiadó szoba. Az is előfordult, hogy miután felhívtunk egy szállást, közölték, hogy egy éjszakára nem adnak ki szobát. Így jártunk Čižićiben is, ahol délután ötkor még nem tudtuk, hol fogunk megszállni. Ekkor kaptunk egy tippet, hogy menjünk át a másfél kilométerre fekvő Soline városkába, és ott keressük az ételbár vezetőjét. Ő aztán továbbpasszolt minket Ivkához, egy negyven év körüli bűbájos hölgyhöz, aki szobák kiadásával foglalkozik. 

   Ivka meg is mutatott egy több mint száz négyzetméteres apartmant, és közölte, hogy az ára egy éjszakára százötven euró. Ezt sikerült lealkudni hatvanra, ami igazán könnyű volt: Ivka azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak ismerték, hanem végig is járták a zarándokútvonalat.

   A szállások ára nem nevezhető zarándokbarátnak. A legkevesebb, amit fizettünk egy éjszakáért, 35 euró volt egy kempingben, a legtöbbet, 65 eurót egy elég roggyant szobáért adtunk ki Omišaljban. (Az olasz Paviában, a Szent Márton zarándokúton egy zarándokszállás tíz euróba kerül.)

   Az útvonal Krk városából a sziget nyugati partvonalán halad a már említett, északon fekvő Omišalj felé. A Camino Krk egyentáblái ott vannak minden sarkon és kereszteződésnél – eltévedni csak annak sikerül, aki nagyon igyekszik. A pecséteket tartalmazó praktikus dobozkákat jól látható helyekre telepítették, benne a pecséttel és a (néha teljesen száraz) pecsétpárnával.

   Az út feléhez a szigetet a szárazfölddel összekötő Krk-híd alatt értünk, innen egy markáns kanyarral és kiadós kaptatóval fordultunk vissza a keleti partvonal irányába, és haladtunk egészen a sziget legdélebbi városáig, Baškáig.

   A zarándokutat júniusban, még az iskola befejezése előtt jártuk végig, de már ekkor ki lehetett volna tenni Baškára a „megtelt” táblát. Fehér köves, hosszú strandjának köszönhetően a város vonzó célpont a nyaralók számára, akik napközben a tengerben hűsölnek, este pedig a sétálóutcán hömpölyögnek fel-alá.

   A zarándoklat különlegességét éppen ez a kettősség adta: amint rákanyarodtunk a zsúfolt városokból a zarándokútra, alig találkoztunk emberekkel. Árnyas ligeteken, csodás tengerparti ösvényeken haladtunk, ahol recsegtek a kabócák, és ahol a tömeg helyett mediterrán illatok vettek körül bennünket.

   Izmainkat gyakran tették próbára meredek emelkedők, amik csodálatos panorámával jutalmaztak bennünket. A tengerparti utak és a hegyi kaptatók gondoskodtak arról, hogy a jelenre figyeljünk, mert a földből kiálló hegyes sziklák miatt gondolataink nem kalandozhattak el: arra kellett figyelnünk, amit éppen csinálunk. És ehhez még add hozzá a sok apró, festői öblöt, ahol szabadon fürödhettünk! Sok-sok örömöt tartogatott számunkra minden megtett nap.

   A kijelölt zarándokútvonalról egyszer tértünk le, amikor a zarándoklat utolsó napjából kettőt „csináltunk”. Baškából nem Kornićba, a zarándoklat végpontjához vándoroltunk, hanem helyette felkerestük Stara Baška városát, amely Baškától nyugatra fekszik. (A mi zarándoklatunk az ajánlott egy hét helyett így nyolc napig tartott.) Ez egy kilenc kilométeres túra, amelyhez át kellett kelnünk egy karszthegységen, amelynek legmagasabb pontja a 350 méter magas Vratudih csúcs.

   Az erős kaptató, a kopár, keletre és délre néző, tűző napfénnyel hevített ösvény igazi kihívás volt a harmincfokos melegben, amit, amikor felértünk a fennsíkra, egy félig hideg csúcs-sörrel ünnepeltünk meg.

   Stara Baška szinte üres volt, alig voltak turisták, az Adria hideg vize pedig hamar regenerálta elfáradt izmainkat. Egy, a városkához közeli kempingben töltöttünk el egy éjszakát (45 euró), amely dugig volt lakókocsikkal, viszont a sátorozók számára kijelölt területen csak néhány sátor állt.

   Másnap korán reggel innen indultunk észak felé, ahol hamarosan elértük Punatot, ezt a hangulatos kikötővárost, ahol vitorlások és motorcsónakok ezreit himbálták az Adria hullámai, majd egy végső kaptatót legyűrve a zarándokút hivatalos végállomásához, a Szent Jakab-templomhoz érkeztünk Kornić városában. Egy rövid pihenő után még utoljára magunkra kaptuk a hátizsákot, és bezártuk a kört, vagyis Kornićtól még öt kilométert gyalogoltunk, és visszaértünk Krk városába.

A Camino Krk tehát egy új zarándokút, amely Horvátország legnagyobb szigetén vezet körbe. A jól kitáblázott ösvény a sziget természeti és történelmi nevezetességein kalauzolja végig a zarándokokat, és bár nem történelmi zarándokút, testi és lelki élményekkel teli kalandban lesz része annak, aki belevág.

   A Camino Krk azoknak ajánlott, akik szeretnek aktívan kikapcsolódni, akik természetközeli élményekre vágynak, és szeretik saját tempójukban felfedezni a világot. Tökéletes választás kezdő zarándokoknak, akik még nem vágnának bele hosszabb zarándoklatba. A tapasztalt túrázók, akik egy mediterrán hangulatú útvonalat keresnek, ebben az útban nem fognak csalódni. Ajánljuk azoknak is, akik a zsúfolt turistacélpontok után egyszerűen csak nyugalomra vágynak, és akik a mediterrán erdők illatában, a kabócák zenéjében és a magányos öblök csendjében találják meg a kikapcsolódást.

   Miután végre letettük a hátizsákot, és alaposan lefürödtünk, utolsó tiszta ruháinkba bújtunk, és Krk városának számtalan étterméből kiválasztottunk egyet, ahol megünnepeltük a sikeres zarándoklatot. A pincér, miközben hozta az aperitifet (Aperol spritz), rákérdezett, hogy hol barnultunk le ilyen nagyon. Értetlenül nézett ránk, mikor elmondtuk, hogy a Camino Krk zarándokutat jártuk be.

Most is ünnepelni van kedvem, hiszen néhány pillanat, és befejezem e blog megírását. Legyen az ünnepi ital valami különleges, valami igazi horvát koktél!

Az összetevők: egy deci szóda, fél deci Maraschino, egy kevés lime, egy kevés meggyszörp, és persze néhány kocka jég és egy szelet narancs.