Tovább a tartalomra

Sukran

június 19, 2014

“Félelmetes, milyen ereje van egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.” Wass Albert

“Gyógyít, félelmet oszlat, békét teremt a kimondott szó, ha őszinte. És ebből minél többet ki kell mondani.” Vonnák László

Egyiptom kép 194A körúton vizslattam az út szélét, felemelt karokat kerestem, amelyek felém intenek. Taxiztam. Szállítottam politikusokat és üzletembereket, parasztasszonyokat és prostituáltakat, a ’80-as évek magyar társadalmának mindenféle résztvevőjét. Rengeteg arab diák tanult akkoriban hazánkban, tőlük és a többi külföldi turistától egzotikus országok nyelvéből csentem el egy-két szót.

Két férfi intett felém a November 7. tér (ma Oktogon) és a Marx tér (Nyugati tér) között, két igen elegáns, öltönyös úriember. Az egyik középmagas és középkorú, sportos testalkatú, fekete haját zselével fésülte hátra. A másik kissé idősebb, kövérebb és magasabb, rövidre vágott őszes haja ritkulóban volt már, egyik kezében aktatáskát tartott. Kávébarna arcbőrükről először arra gondoltam, dél-amerikaiak lehetnek. Beszálltak a kocsiba, a fiatalabbik egy pesti címet adott meg azzal, hogy onnan még megyünk tovább. Az utasteret pillanatokon belül két különböző márkájú arcszesz erőteljes illata szállta meg. Kissé lejjebb tekertem az ablakot.  A két férfi arabul beszélt, először halkan, majd egyre hangosabban diskuráltak, mintha veszekednének. Néha elhallgattak, majd folytatták tovább a párbeszédet. Már közeledtünk első úti célunkhoz, amikor az idősebbik kinyitotta az aktatáskáját és átadott valamit a zselézett hajúnak, majd gyorsan visszacsukta a táska fedelét, megkopogtatta a vállamat és szólt, hogy álljak meg. Az idős férfi csakhamar el is tűnt a házak között. A zselés hajúval a hátsó ülésen a Hősök tere felé vettem az irányt, elértük a Városligeti tavat, majd megérkeztünk a Népköztársaság út (Andrássy út) elejére. A férfi fürgén kipattant az autóból, s ahogyan az a filmekben szokás, az ablakomhoz lépett, hogy átnyújtsa a bankjegyet.

–          Nem kérek vissza. – szólt, és lendületes léptekkel útjára indult.

–         Sukran (köszönöm)! – kiáltottam utána boldogan, kezemben a mesés borravalóval. Megtorpant. Visszalépett az autóhoz. Lehajolt, arca majdnem az arcomhoz ért. Jeges tekintete, akár egy vérbíróé, meredt rám, egyik kezével olyan erővel markolta a kocsiajtót a letekert ablaknál, hogy belefehéredtek az ujjai. Lassan, magyarul kérdezte: „- Beszelsz arab?” –, közben másik keze a hátsó zsebében keresett valamit.

–          Csak három szót tudok – válaszoltam nyugodt hangon –, ahmar, ahdar, ahszfar (piros, sárga, zöld). És még egyet  – kis szünetet tartottam -, hogy sukran.

Nem szólt, csak továbbra is bámult rám, szemeivel megpróbált a vesémbe látni, megtudni ki vagyok, megtudni, hogy megbízhat-e bennem, és kitalálni, hogy mi legyen. Mit tegyen. Mit tegyen – velem. Rezzenéstelen tekintettel néztem vissza rá, miközben ő változatlan erővel szorította a kocsiajtót. Hallgattunk egy darabig, majd hirtelen felegyenesedett és sietős léptekkel távozott. Még öt méterre sem lehetett tőlem, amikor utána kiáltottam: – Sukran!

Mintha hátba verték volna, úgy állt meg a roskatag újságosbódé mellett. Lassan megfordult, a fejét ingatta, és kis mosollyal szája szegletében így szólt: „- Ne jacc a tuzzel, fiatalember.” Nem játszottam. Komolyan gondoltam.

Ő eltűnt a bódé mögött, én gázt adtam, vártak az utasaim, az üzletemberek, a prostituáltak, a piacozó parasztasszonyok és a turisták. Soha többet nem láttam sem őt, sem a társát.

From → Egyéb

Vélemény?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: